A tenisz az olimpián
Minthogy igazi versenysportként tartották számon, a tenisz egyike lett azon kilenc sportágnak, amely az első, 1896-os olimpiai játékok programján szerepelt. Athénban még csak férfiak mérhették össze tudásukat(nem csak teniszben), első bajnokként pedig a kölcsönszereléssel induló ír John Bolandet köszönthették az érdeklődők. Aztán amikor négy esztendővel később a nők is nekiállhattak szerválni, a legismertebb nevek is elindultak a játékon, Charlotte Cooper volt az első bajnoknő, míg később Laure Doherty, Suzanne LEnglen és Helen Wills Moody aratta le a babérokat.
A tenisz 1924-ig szerepelt a műsorban, amikor is a Nemzetközi Tenisz-szövetség végképp összerúgta a port a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal. A teniszvezérek azt sérelmezték, hogy a NOB nem vonja be őket magának z olimpiának a megszervezésébe, a NOB pedig azzal a bornírt ötlettel állt elő, hogy az olimpiák évében NE rendezzék meg a wimbledoni bajnokságot.
Ez elég volt a szakításhoz, s ahhoz, hogy a tenisz csupán nyolcvan év múlva - akkor viszont igen hosszú és eltökélt kampány eredményeképp - kerüljön vissza az olimpiai programba. 1984-ben mégcsak bemutató sportágként szerepelt, de Steffi Granak és Stefan Edbergnek hála már akkor akkora sikere volt, hogy egészen 1988-ban teljes jogú tagként fogadták vissza az olimpiai családba, egyszersmind engedélyezve, hogy a legjobbak, azaz a profi játékosok küzdjenek a pénzdíjjal nem járó aranyérmekért.
Az olimpia csak segített abban, hogy a legnagyobb sztárok a fúkuszban maradjanak, ezzel is hozzájárulva a sportág kereskedelmi értékének növekedéséhez.
A modern kor
A 20. század során az egykoron királyi játék milliók által űzött és nézett globális sportággá fejlődött. A Davis-kupa, melynek során a viélág legjobbjai küzhetnek egymás ellen, a nemzeti büszkeségért, 1900-ban kezdődött - és számtalan feledhetetlen emlékkel gazdagította a játék krónikáját. A nemzetközi terjeszkedés pedig megállíthatatlan volt: 1881-ben startolt az amerikaiak nagy viadala, 1905-ben rendezték eg az első Australian Opent, 1928-ban pedig elsőként csaphattak össze a francia bajnokság indulói a Roland Garros nevű komplexumban. És a női tenisz is egyre többeket vonzott, különösen, amikor a franciák csodalánya, Suzanne Lenglen hódított, aki 1920-ban például megcsinálta azt a bravúrt, hogy Wimbledonban egy füst alatt emgnyerte a női egyest, a női párost, és a vegyespárost.
A II. világháború aztán durván közbeszólt, csak az amerikai bajnoksáot rendezték meg a GS-tornák közül, a másik háromnál több év is kimaradt. Wimbledon még ízelítőt is kapott a harci eseményekből, egy bomba ugyanis a centerpályán hullott: szerencsére, emberéletben nem esett kár, csupán 1200 szék semmisült meg a lelátón.
1945 után aztán ismét a teniszé lett a főszerep - olyannyira, hogy amikor az amerikai Gertude "Gissy" Moran a Teddy Tinling divattervező által megálmodott modern csipkés rövidnadrágban parádézott a centerpályán, a női sportdivat elvadulása még a brit alsóházban is hivatalos téma volt egy darabig.
°forrás: Sue rich: a tenisz kézikönyve
°copyright 2007/2008 by: tenisz.rulz.hu |
AJÁNLOM AZ OLDALT
